Sok elmélet létezik, hogy honnan is származik az üveg, de a legvalószínűbb, hogy a fémművességgel egy időben fedezték fel. Az üveg olvadáspontja igen magas ahogy a fémeké szintén. A cserépedények kiégetésére alacsonyabb hőmérséklet is elegendő.

Az első üvegszerű anyagok Mezopotámia és Nyugat Ázsia területéről kerültek elő, ezek i.e. 5-4. századból származnak. Ezt az anyagot akkor még a tálak bevonására használták.

A technológia fejlődésével vált lehetővé a fémek és az üveg megmunkálása kifinomultabb szinteken.

Az üveg alapanyaga: fő alkotóeleme a kvarchomok, e mellé sok más adalékanyagot is tesznek, attól függően mire szeretnék használni a későbbi tárgyat. Az első üvegeknek azonban 2-3 alapanyaga volt.

Egyiptomban az üveget az Újbirodalomban kezdték el megmunkálni. Ehhez a fáraó ázsiai üvegmunkásokat hozatott. Kisebb üvegcséket gyártottak parfümnek, krémeknek. Később itt gyártották az első síküveket, amit dobozkák fedeléhez használtak.

A ma ismert fúvópipát i.e. 1 században találták fel. Innentől már nagyobb tárgyakat is tudtak készíteni.

A Római birodalom kiemelkedő fontosságú az üveg történetében. Augusztus császár idején indult fejlődésnek az ipar. Az üveg itt is 3 fő alapanyagból állt: kvarchomok, szóda és mészkő. Ezek az anyagok megtalálhatóak voltak a birodalom területén. A rómaiak találták ki a többrétegű üveget, az üveg mozaikot és a csiszolókorongot.

Sokat kísérleteztek formákkal, így születette meg a hálóüveg, murrhaüveg, cameo üveg. Rájöttek, hogy a különböző csiszolásokkal az üveg színe változik. A cameo domború üveg mintázat volt, ezt hozták létre csiszolással.

A középkorban Velence Rajna vidék és Bizánc lett az üvegművesség otthona. Bizáncban a mozaik üveg lett a leginkább használt technológia. Képeket is készítettek ezzel a technikával.

Bizáncban már aranyozták is a felületeket, így az üveget is. Használati és díszüveg edényeket készítettek.

Innen folytatjuk Velencével…